Pipiboltba igyekszünk én, és a 89 éves valamikori munkatársam. Mögöttünk jön hosszú sorban olyan középiskolás korú csoport. Megállunk, várjuk hogy elmenjenek. Nem köszönik meg, csevegnek vég nélkül. Szerencsére kis településen még nem ez a jellemző.

Megyek a temetőbe locsolni, és régóta  feltűnt, hogy a nem látogatott sir virágjára, rajtam kívül senki nem önt  vizet. Amikor megyek csak a repedezett föld látszik, hiába van a sírhoz közel a kút. Jó pár éve ilyen nem volt, mert az idős ember nem nézte tétlenül. Sajnos ők már nem járnak locsolni, a fiatalabbját meg hidegen hagyja.

Ismerősöm házához közel van az idősek otthona. Meséli, hogy jaj annak aki teljesen kiszolgáltatott, mert a gondozók olyanok mint a robotok, vagy olyanok se. 

Buszra várva beszélgetünk, mondja a velem együtt várakozó nő, hogy jár dolgozni a kertészetbe, szezonális munkát végez, mert a nyugdíja  65 000 Ft. A szomszédok nem ezt jegyzik meg, hanem hogy dohányzik.

hogy maradtam volna ágyban:) Indultam bevásárlásra, meg egyéb ügyintézésre. Kezdtem a postával. A levél megvolt, amit fel is adtam, de a lottó szelvényt hiába kerestem a táskám minden rekeszét átkutatva,  nem találtam. (otthon maradt) Állandó számokkal játszom, és az idő is sürget, majd holnap.

Mentem tovább az ATM- hez a telefonomat felölteni. A kijelzőn nem találtam a feltöltés funkciót, csak  ügyintéző segítségével sikerült.

Tovább. Zománcfesték kellett, meg is találtam az üzlet polcán.  Fizetni akarok a kártyámmal, és kétszeri próbálkozásra sem sikerült. Végül készpénzzel fizettem. Utólag végig gondolva, pin kódnak a telefonszámomat használtam:)

Aztán. Bevásárolok a Sparban, már rakodók a szatyromba, amikor jön az alkalmazott a pénztárnál felejtett vajammal.

Mit lehet ilyen körút után mondani. Pesszimistaként, kár volt felkeni. Optimistaként, nem hagytam el semmit, el sem estem, szóval semmi bajom nem történt azonkivűl, hogy kissé hülyének látom magamat:(

Azért találtam mentséget. A két hetes görögországi semmitevés, eltompította az agyamat:)