Pipiboltba igyekszünk én, és a 89 éves valamikori munkatársam. Mögöttünk jön hosszú sorban olyan középiskolás korú csoport. Megállunk, várjuk hogy elmenjenek. Nem köszönik meg, csevegnek vég nélkül. Szerencsére kis településen még nem ez a jellemző.

Megyek a temetőbe locsolni, és régóta  feltűnt, hogy a nem látogatott sir virágjára, rajtam kívül senki nem önt  vizet. Amikor megyek csak a repedezett föld látszik, hiába van a sírhoz közel a kút. Jó pár éve ilyen nem volt, mert az idős ember nem nézte tétlenül. Sajnos ők már nem járnak locsolni, a fiatalabbját meg hidegen hagyja.

Ismerősöm házához közel van az idősek otthona. Meséli, hogy jaj annak aki teljesen kiszolgáltatott, mert a gondozók olyanok mint a robotok, vagy olyanok se. 

Buszra várva beszélgetünk, mondja a velem együtt várakozó nő, hogy jár dolgozni a kertészetbe, szezonális munkát végez, mert a nyugdíja  65 000 Ft. A szomszédok nem ezt jegyzik meg, hanem hogy dohányzik.