hogy maradtam volna ágyban:) Indultam bevásárlásra, meg egyéb ügyintézésre. Kezdtem a postával. A levél megvolt, amit fel is adtam, de a lottó szelvényt hiába kerestem a táskám minden rekeszét átkutatva,  nem találtam. (otthon maradt) Állandó számokkal játszom, és az idő is sürget, majd holnap.

Mentem tovább az ATM- hez a telefonomat felölteni. A kijelzőn nem találtam a feltöltés funkciót, csak  ügyintéző segítségével sikerült.

Tovább. Zománcfesték kellett, meg is találtam az üzlet polcán.  Fizetni akarok a kártyámmal, és kétszeri próbálkozásra sem sikerült. Végül készpénzzel fizettem. Utólag végig gondolva, pin kódnak a telefonszámomat használtam:)

Aztán. Bevásárolok a Sparban, már rakodók a szatyromba, amikor jön az alkalmazott a pénztárnál felejtett vajammal.

Mit lehet ilyen körút után mondani. Pesszimistaként, kár volt felkeni. Optimistaként, nem hagytam el semmit, el sem estem, szóval semmi bajom nem történt azonkivűl, hogy kissé hülyének látom magamat:(

Azért találtam mentséget. A két hetes görögországi semmitevés, eltompította az agyamat:)